Epstein - Barr vírus, tünetek

A tanulmányok szerint az iskolások és a negyvenévesek 90% -a az Epstein-Barr vírusnak (EBV) volt kitéve, immunis az ellenük, és nem is tudják ezt. A cikk olyanokra összpontosít, akik számára a vírus ismerete nem volt olyan fájdalommentes.

Fertőző mononukleózis

Az EBV akut formáját akut fertőző mononukleózisnak (Filatov-kórnak) hívják. A vírus az orrnyálkahártyán keresztül lép be az emberi testbe. Gyakran a szájon keresztül - nem csoda, hogy a fertőző mononukleózis megkapta a "Kissing Disease" nevet. A vírus szaporodik a nyirokszövet sejtjeiben (különösen a B-limfocitákban).

Egy héttel a fertőzés után egy akut légzőszervi fertőzésre utaló klinikai kép alakul ki:

  • hőmérséklet-emelkedés, néha akár 40 ° C-ig,
  • hiperemikus mandulák, gyakran virágzással,
  • valamint a nyaki nyirokcsomó lánc a szegycsont izom mentén, valamint a nyakban, az alsó állkapocs alatt, a hónaljban és az ágyékban,
  • megtalálható a mediastinum és a hasüreg nyirokcsomóinak "csomagjainak" vizsgálatában, míg a beteg köhögés, a mellkasi vagy hasi fájdalom miatt panaszkodhat,
  • a máj és a lép léptékben növekszik,
  • Az atípusos mononukleáris sejtek a vérvizsgálatban jelennek meg - fiatal monocitákhoz és limfocitákhoz hasonló vérsejtek.

A beteg körülbelül egy hétig tölt az ágyban, ebben az időben sokat inni, öblíti a torkát, és lázcsillapító szereket vesz. A mononukleózisra nincs specifikus kezelés, a már meglévő vírusellenes szerek hatékonysága nem bizonyított, és az antibiotikumok csak akkor szükségesek, ha bakteriális vagy gombás fertőzést adnak hozzá.

Általában a láz egy héten belül eltűnik, a nyirokcsomók egy hónap múlva csökkennek, és a vérváltozás hat hónapig tarthat.

Az átvitt mononukleózis után specifikus antitestek, G-osztályú immunglobulinok (IgG-EBVCA, IgG-EBNA-1), amelyek immunizálást biztosítanak a vírussal szemben, életben maradnak.

Krónikus EBV fertőzés

Ha az immunválasz nem elég hatékony, akkor krónikus Epstein-Barr vírusfertőzés alakulhat ki: törölhető, aktív, általánosított vagy atipikus.

  1. Homályos: a hőmérséklet gyakran emelkedik vagy hosszú ideig 37–38 ° C-on marad, fáradtság, álmosság, izom- és ízületi fájdalom, nyirokcsomó-növekedés előfordulhat.
  2. Az atipikus: gyakran ismétlődő fertőzések - bél, húgyúti, ismételt megfázás. Ezek elhúzódóak és nehezen kezelhetők.
  3. Aktív: a mononukleózis tünetei (láz, torokfájás, limfadenopátia, hepato- és splenomegalia) ismétlődnek, gyakran bakteriális és gombás fertőzések, herpesz sebek a bőrön. A vírus károsíthatja a gyomor és a belek nyálkahártyáját, a betegek hányingert, hasmenést, hasi fájdalmat panaszkodnak.
  4. Általános: idegrendszeri károsodás (meningitis, encephalitis, radiculoneuritis), szív (myocarditis), tüdő (pneumonitis), máj (hepatitis).

Krónikus fertőzések esetén a PCR-módszerrel a nyálban is kimutatható a vírus, és a nukleáris antigének elleni ellenanyagok (IgG-EBNA-1), amelyek csak 3-4 hónappal a fertőzés után alakulnak ki. Ez azonban nem elegendő a diagnózis elkészítéséhez, mert ugyanaz a kép megfigyelhető a vírus teljesen egészséges hordozójában. Az immunológusok legalább kétszer megvizsgálják az antivirális antitestek teljes spektrumát.

Az IgG mennyiségének növelése a VCA-ra és az EA-ra a betegség megismétlődését jelzi.

Mennyire veszélyes az Epstein - Barr vírus?

EBV-hez kapcsolódó genitális fekélyek

A betegség meglehetősen ritka, gyakoribb a fiatal nőknél. A külső nemi szervek nyálkahártyáján meglehetősen mély és fájdalmas erózió lép fel. A legtöbb esetben a fekélyek mellett gyakori a mononukleózisra jellemző tünetek. A II. Típusú herpesz kezelésében bizonyított, az Epstein-Barr-vírussal összefüggő nemi szervbetegséggel bizonyított aciklovir nem volt túl hatékony. Szerencsére maga a kiütés is elhalad és ritkán fordul elő.

Hemofagocita szindróma (X-kapcsolt limfoproliferatív betegség)

Az Epstein-Barr vírus megfertőzheti a T-limfocitákat. Ennek eredményeként olyan folyamat indul, amely a vérsejtek - vörösvértestek, vérlemezkék, leukociták - pusztulásához vezet. Ez azt jelenti, hogy a mononukleózisra jellemző tünetek (láz, lymphadenopathia, hepatosplenomegalia) mellett a beteg anémiát, vérzéses kiütést és véralvadást okoz. Ezek a jelenségek spontán eltűnhetnek, de végzetesek is lehetnek, ezért aktív kezelést igényelnek.

Az EBV-vel kapcsolatos onkológiai betegségek

Jelenleg a vírus szerepe az ilyen rák kialakulásában nem vitatott:

  • Burkitt limfóma
  • nasopharyngealis carcinoma,
  • Hodgkin-betegség,
  • limfoproliferatív betegség.
  1. Burkitt lymphoma előfordul az óvodáskorú gyermekeknél és csak Afrikában. A tumor a nyirokcsomókra, a felső vagy az alsó állkapocsra, a petefészkekre, a mellékvesékre és a vesékre hat. Gyógyszerek, amelyek garantálják a sikeres kezelését, de sajnos nem léteznek.
  2. A nasopharyngealis karcinóma a nasopharynx felső részében található tumor. Nazális torlódások, orrvérzés, halláscsökkenés, torokfájás és tartós fejfájás. Leggyakrabban az afrikai országokban találhatók.
  3. A lymphogranulomatosis (egyébként - Hodgkin-kór), éppen ellenkezőleg, gyakran érinti az európai korosztályt. A nyirokcsomók növekedése, általában több csoport, köztük a mellkas és az intraabdominalis, láz, fogyás. A nyirokcsomó biopszia diagnózisa megerősítést nyer: az óriás Hodgkin sejtek (Reed - Berezovsky - Sternberg) kimutathatók. A sugárterápia a betegek 70% -ában stabil remissziót tesz lehetővé.
  4. A limfoproliferatív betegség (plazma hiperplázia, T-sejt-limfóma, B-sejtes limfóma, immunoblastos limfóma) olyan betegségek egy csoportja, amelyekben a limfoid szövetsejtek malignus proliferációja következik be. A betegséget a megnagyobbodott nyirokcsomók képezik, és a diagnózist egy biopszia után végezzük. A kemoterápia hatékonysága a tumor típusától függően változik.

Autoimmun betegségek

A vírus hatása az immunrendszerre megzavarja saját szövetének azonosítását, ami az autoimmun betegségek kialakulásához vezet. Az EBV-fertőzés az SLE, a krónikus glomerulonefritisz, a rheumatoid arthritis, az autoimmun hepatitis és a Sjogren-szindróma kialakulásának etiológiai tényezői közé tartozik.

Krónikus fáradtság szindróma

A krónikus fáradtság szindrómát gyakran a herpesz csoport vírusaihoz köti (amely magában foglalja az Epstein-Barr vírust). A krónikus EBV-fertőzés tipikus tünetei: a megnövekedett nyirokcsomók, különösen a méhnyak és az axilláris, a faringitis és a subfebrile, kifejezett asztén szindrómával kombinálódnak. A beteg a fáradtságról, a memória és az intelligencia elvesztéséről, a koncentrációképtelenségről, fejfájásról és izomfájdalomról, alvászavarról panaszkodik.

Nincs általánosan elfogadott kezelés az EBV fertőzésre. Jelenleg az orvosok arzenáljában nukleozidok (Acyclovir, Ganciclovir, Famciclovir), immunglobulinok (Alfaglobin, Polygam), rekombináns interferonok (Reaferon, Cycloferon) vannak. Azonban, hogy eldöntsék, hogyan kell őket bevinni, és hogy egyáltalán megtehessék, gondos kutatás után, beleértve a laboratóriumot is, kompetens szakembernek kell lennie.

Melyik orvoshoz kell fordulnia

Ha egy betegnél Epstein-Barr vírusfertőzés tünetei vannak, azt fertőző betegségek szakemberének kell megvizsgálnia és kezelnie. Gyakran előfordul, hogy az ilyen betegek először egy általános orvoshoz / gyermekorvoshoz fordulnak. A vírussal kapcsolatos szövődmények vagy betegségek kialakulásával speciális szakemberek konzultációjára kerül sor: hematológus (vérzéssel), neurológus (encephalitis, meningitis kialakulásával), kardiológus (myocarditis), pulmonológus (pneumonitis), reumatológus (vaszkuláris és ízületi sérülésekkel). Bizonyos esetekben az ENT orvosához kell fordulni, hogy kizárja a bakteriális anginát.

Az Epstein - Barr vírus veszélyeiről az „Élet nagyszerű!”

Epstein Barr - vírusfertőzés, tünetek, kezelés

Az Epstein Barra vírus (EBV) a herpetikus fertőzéscsalád egyik tagja. A felnőttek és gyermekek tünetei, kezelése és okai szintén hasonlóak a citomegalovírushoz (herpes a # 6-hoz). A VEB-et a 4. sz. Emberben évekig alszik, de az immunitás csökkenésével aktiválódik, akut fertőző mononukleózist, majd karcinómákat (tumorokat) okoz. Milyen más módon jelenik meg az Epstein Bar vírus, hogyan továbbítja azt egy beteg személytől egy egészséges személyhez, és hogyan kezelhető az Epstein Barr vírus?

A vírus neve tiszteletben volt a kutatók - Michael Epstein professzor és virológus, valamint Yvona Barr egyetemi hallgatója.

Az Einstein Bar vírusnak két jelentős különbsége van a többi herpeszfertőzéssel szemben:

  • Ez nem okozza a gazdasejtek halálát, hanem éppen ellenkezőleg, megindítja azok megosztását, a szövet növekedését. Így alakulnak ki a tumorok (daganatok). Az orvostudományban ezt a folyamatot sokszorosításnak - patológiás növekedésnek nevezik.
  • Nem tárolódik a gerincvelő ganglionjaiban, hanem az immunsejtek belsejében - bizonyos típusú limfocitákban (azok megsemmisítése nélkül).

Az Epstein Barr vírus magas mutagén képességekkel rendelkezik. A fertőzés másodlagos megnyilvánulásával gyakran az első ülésen előzőleg előállított antitestek hatását sértik.

A vírus megnyilvánulása: gyulladás és tumorok

Epstein Barr betegsége akut formában influenza, hideg, gyulladás. A tartós gyulladás krónikus fáradtság szindrómát és tumor növekedést indít. Ugyanakkor a különböző kontinensek esetében a gyulladás lefolyásának és a tumor folyamatok lokalizációjának sajátosságai vannak.

A kínai populációban a vírus leggyakrabban nasopharyngealis rákot képez. Az afrikai kontinensre - a felső állkapocs, a petefészkek és a vesék rákja. Európa és Amerika lakosai számára a fertőzés akut megnyilvánulásai jellemzőbbek - magas hőmérséklet (akár 40 ° C 2-3 héten belül), megnagyobbodott máj és lép.

Epstein Barr vírus: hogyan továbbítják

Az Epstein Bar vírus a herpetikus sorozat legkevésbé tanulmányozott fertőzése. Ismeretes azonban, hogy átviteli útvonalai változatosak és kiterjedtek:

  • levegőben;
  • pin;
  • szex;
  • placenta.

A levegőn keresztül történő fertőzés forrása az a beteg, aki a betegség akut stádiumában van (köhögés, tüsszentés, orrfújás - vagyis a nyálkahártya nyál- és nyálkahártyájával együtt a környező térbe juttatja a vírust). Az akut megbetegedés időszakában a fertőzés túlnyomórészt a levegőben van.

A visszanyerés után (a hőmérséklet csökkenése és az ARVI egyéb tünetei) a fertőzés érintkezés útján kerül átadásra (csókokkal, kézfogásokkal, gyakori eszközökkel, szex közben). Az EBV hosszú távú a nyirok- és nyálmirigyekben. A beteg a betegséget követő első 1,5 évben könnyen át tudja adni a vírust. Idővel csökken a vírus átvitelének valószínűsége. Azonban a vizsgálatok megerősítik, hogy 30% -a él a nyálmirigyben a vírus élete végéig. A másik 70% -ában a test elnyomja az idegen fertőzést, és a vírust nyálban vagy nyálkahártyában nem észlelik, de a béta-vér limfocitákban alszik.

Ha van vírus egy személy vérében (vírusfertőzés), akkor az az anyáról a baba átjut a placentán keresztül. Ugyanígy a vírus a vérátömlesztéseken keresztül terjed.

Mi történik a fertőzés során

Az Epstein-Barr vírus a nasopharynx, a száj vagy a légzőszervek nyálkahártyáin keresztül lép be a szervezetbe. A nyálkahártya rétegén keresztül a limfoid szövetbe esik, behatol a béta-limfocitákba, belép az emberi vérbe.

Megjegyzés: a vírus hatása a testben kettős. A fertőzött sejtek egy része meghal. A másik rész megosztja. Ugyanakkor az akut és krónikus szakaszokban (kocsi) különböző folyamatok uralkodnak.

Akut fertőzés esetén a fertőzött sejtek elhalálozása következik be. Krónikus szállítás esetén - a sejtek felosztása folyamatban van a daganatok kialakulásával (azonban az ilyen reakció gyengített immunitás esetén lehetséges, ha a védősejtek megfelelően aktívak - a tumor növekedése nem fordul elő).

A vírus kezdeti behatolása gyakran aszimptomatikusan történik. Az Epstein Barr vírussal fertőzött gyermekeknél a tünetek mindössze 8-10% -a látható. Kevésbé általános betegség jelei alakulnak ki (5-15 nappal a fertőzés után). A fertőzésre adott akut reakció alacsony immunitást, valamint a test védőreakcióit csökkentő különböző tényezők jelenlétét jelzi.

Epstein Barr vírus: tünetek, kezelés

A vírus akut fertőzése vagy az immunitás csökkenésével járó aktiválása nehéz megkülönböztetni a hideg, akut légúti fertőzéstől vagy a SARS-tól. Az Epstein Bar tüneteit fertőző mononukleózisnak nevezik. Ez egy gyakori tünetcsoport, amely számos fertőzést kísér. Jelenlétük miatt nem lehet pontosan diagnosztizálni a betegség típusát, csak a fertőzés jelenlétére lehet gyanakodni.

A gyakori akut légúti fertőzések mellett a hepatitis, a torokfájás és a kiütések tünetei is megfigyelhetők. A vírus penicillin antibiotikumokkal történő kezelésével járó kiütések megnyilvánulása nő (az ilyen hibás kezelést gyakran helytelen diagnózis írja elő, ha az EBV diagnózisa helyett egy személy anginát, ARD-t diagnosztizálnak). Epstein-Barr - a gyermekek és felnőttek vírusos fertőzése, a vírusok antibiotikum-kezelése nem túl hatékony és komplikációkkal teli.

Epstein Barr fertőzés tünetei

A 19. században ez a betegség szokatlan láz volt, ami növeli a máj és a nyirokcsomókat, a torokfájást. A 21. század végén saját neve - Epstein-Barr fertőző mononukleózis vagy Epstein-Barr szindróma volt.

Az akut mononukleózis jelei:

  • Az akut légúti fertőzések tünetei - rossz egészségi állapot, láz, orrfolyás, megnagyobbodott nyirokcsomók.
  • A hepatitis tünetei: a máj és lép lépése, a bal hypochondrium fájdalma (megnövekedett lép miatt), sárgaság.
  • A torokfájás tünetei: a torok fájdalma és vörössége, a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása.
  • Általános mérgezés jelei: gyengeség, izzadás, izom- és ízületi fájdalom.
  • A légzőszervek gyulladásának tünetei: légzési nehézség, köhögés.
  • A központi idegrendszer károsodásának jelei: fejfájás és szédülés, depresszió, alvászavarok, figyelem, memória.

A krónikus vírusfertőzés tünetei:

  • Krónikus fáradtság szindróma, vérszegénység.
  • A különböző fertőzések gyakori visszaesése - bakteriális, vírusos, gombás. Gyakori légúti fertőzések, emésztési problémák, források, kiütések.
  • Autoimmun betegségek - reumatoid arthritis (ízületi fájdalom), lupus erythematosus (bőrpír és bőrkiütés), Sjogren szindróma (nyál- és nyakmirigy gyulladása).
  • Onkológia (tumorok).

Az Epstein Barr vírus lassú fertőzésének hátterében a személy gyakran más típusú herpeszeket vagy bakteriális fertőzést alakít ki. A betegség kiterjedt, a diagnózis és a kezelés összetettsége jellemzi. Ezért az Einstein-vírus gyakran más fertőző krónikus betegségek leple alatt, a hullámos megnyilvánulásokkal - időszakos exacerbációkkal és remissziós lépésekkel - fordul elő.

Vírusfertőzés: krónikus fertőzés

Mindenféle herpeszvírus emberben él életre. A fertőzés gyakran aszimptomatikusan fordul elő. A kezdeti fertőzés után a vírus az élet végéig (béta-limfocitákban tárolva) marad a szervezetben. Ebben az esetben a személy gyakran nem tudja a fuvarozóról.

A vírusaktivitást az immunrendszer által termelt antitestek szabályozzák. Az Epstein-Barr-fertőzés nem képes sokszorosodni és aktívan megnyilvánulni, amíg az immunitás normálisan működik.

A VEB aktiválás a védelmi reakciók jelentős gyengülésével történik. A gyengülés okai lehetnek a krónikus mérgezés (alkoholizmus, ipari kibocsátások, mezőgazdasági herbicidek), vakcinázás, kemoterápia és sugárzás, szövet vagy szervátültetés, egyéb műtétek, hosszantartó stressz. Aktiválás után a vírus a limfocitákról az üreges szervek nyálkahártya-felületére (orrnyálkahártya, hüvely, ureteralis csatorna) terjed, amelyből más emberekhez jut és fertőzést okoz.

Orvosi tény: a herpeszvírusok a vizsgált emberek legalább 80% -ában találhatók. A sáv fertőzése a bolygó felnőtt lakosságának többségében van jelen.

Epstein Barr: Diagnosztika

Az Epstein Barr vírus tünetei hasonlóak a citomegalovírus fertőzés jeleihez (a herpes fertőzés a 6. sz. Alatt is, amely hosszú távú ARD-ként nyilvánul meg). Csak a vér, a vizelet, a nyál laboratóriumi vizsgálata után lehet megkülönböztetni a herpesz típusát, pontosan a vírus-kórokozót.

Az Epstein Barr vírus tesztje számos laboratóriumi tesztet tartalmaz:

  • Vizsgálja meg a vérét Epstein Barra vírusának. Ez az ELISA módszer (ELISA) meghatározza a fertőzés elleni antitestek jelenlétét és mennyiségét. Ebben az esetben a primer M-típusú antitestek és a szekunder G-típusú antitestek jelen lehetnek a vérben, az M immunoglobulinokat egy szervezet fertőzéssel történő első kölcsönhatása során vagy alvó állapotból történő aktiválásakor képezik. A G immunglobulinokat úgy alakítjuk ki, hogy a vírust krónikus hordozásban szabályozzák. Az immunglobulinok típusa és száma lehetővé teszi a fertőzés elsőbbségének és időtartamának megítélését (egy nagy G-titer diagnosztizálódik egy újabb fertőzésben).
  • Vizsgáljuk meg a nyál vagy más test biológiai folyadékát (az orrnyálkahártya nyálka, a nemi szervekből történő ürítés). Ezt a vizsgálatot PCR-nek nevezik, amelynek célja a vírus DNS-jének kimutatása folyékony közegek mintáiban. A PCR-t különböző herpesz vírusok kimutatására használják. Az Epstein Barra vírus diagnosztizálása során azonban ez a módszer alacsony érzékenységet mutat - mindössze 70%, szemben az 1,2-es herpesz és a 3-as típusú kimutatási érzékenységgel - 90%. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy a sáv vírusa nem mindig jelen van a biológiai folyadékokban (még fertőzés jelenlétében is). Mivel a PCR-módszer nem ad megbízható eredményeket a fertőzés jelenlétéről vagy hiányáról, azt teszt-megerősítésként használják. Epstein-Barra a nyálban - mondja, hogy a vírus. De ez nem jelenik meg, amikor a fertőzés bekövetkezett, és hogy a gyulladásos folyamat összefügg-e a vírus jelenlétével.

Epstein Barr vírus gyermekeknél: tünetek, jellemzők

Az Epstein-Barr vírus normál (átlagos) immunitású gyermeknél nem mutathat fájdalmas tüneteket. Ezért az óvodai és az általános iskolás korú gyermekek fertőzése vírussal gyakran észrevétlen, gyulladás, hőmérséklet és egyéb betegség jelei nélkül fordul elő.

Az epstein-Barr vírus serdülőknél gyakrabban okoz fertőzés fájdalmas megnyilvánulását - mononukleózist (hőmérséklet, megnövekedett nyirokcsomók és lép, torokfájás). Ez egy alacsonyabb védekező reakciónak köszönhető (az immunitás romlásának oka a hormonális változás).

Az Epstein-Barr betegség gyermekeknél jellemző:

  • A betegség inkubációs periódusait csökkentik - 40-50 nap elteltével a vírus a száj és a orrnyálkahártya nyálkahártyájába való belépés után 10-20 napra csökken.
  • A helyreállítási időt az immunitás állapota határozza meg. A gyermek védő reakciói gyakran jobban működnek, mint egy felnőtt (függőség, ülő életmód). Ezért a gyerekek gyorsabban helyreállnak.

Hogyan kell kezelni az Epstein-Barr-ot gyermekekben? A kezelés a személy korától függ?

Epstein Barr vírus gyermekeknél: akut fertőzés kezelése

Mivel az EBV a legkevésbé tanulmányozott vírus, kezelése szintén a kutatási szakaszban van. Gyermekek esetében csak azokat a gyógyszereket írja elő, amelyek a mellékhatások azonosításával elhagyták a hosszú távú felhatalmazás szakaszát. Jelenleg nincsenek vírusellenes szerek az EBV-hez, amelyek bármilyen korú gyermekek kezelésére ajánlottak. Ezért a gyermekkezelés általános fenntartó terápiával kezdődik, és csak sürgős szükség esetén (a gyermek életének veszélyét fenyegető veszély) használják a vírusellenes szereket. Hogyan kezeljük az Epstein vírust az akut fertőzés szakaszában vagy a krónikus kocsi kimutatásában?

Az Epstein-Barr vírus akut megnyilvánulásában a gyermek tüneti kezelésben részesül. Ez azt jelenti, hogy az angina tüneteinek megjelenése - öblítse le és kezeli a torkot, a hepatitis tüneteinek megjelenésével - gyógyszert ír elő a máj fenntartására. A test vitamin- és ásványi táplálása kötelező, hosszantartó, hosszantartó - immunstimuláló készítmények. Az átültetett mononukleózis utáni oltást legalább 6 hónapra elhalasztották.

A krónikus kocsit nem lehet kezelni, ha nem jár más fertőzések, gyulladások gyakori megnyilvánulásaival. Gyakori megfázás esetén intézkedéseket kell tenni az immunitás - temperálási eljárások megerősítésére, a friss levegőben való járásra, a testnevelésre, a vitamin-ásványi komplexekre.

Epstein Barr vírus: vírusellenes kezelés

A vírus specifikus kezelését akkor írják elő, ha a szervezet nem képes önmagában megbirkózni a fertőzéssel. Hogyan kezeljük az Epstein vírust? Számos kezelési területet használnak: a vírussal szembeni ellenállás, saját immunitásának támogatása, stimulálása és a védőreakciók teljes áramlásának feltételei. Így az Epstein-Barr vírus kezelése a következő gyógyszercsoportokat használja:

  • Immunstimulánsok és interferon alapú modulátorok (specifikus fehérje, amelyet az emberi szervezetben a vírus beavatkozása során termelnek). Interferon-alfa, IFN-alfa, reaferon.
  • Készítmények olyan anyagokkal, amelyek gátolják a vírusok szaporodását a sejtekben. Ezek valacyclovir (valtrex), famciklovir (famvir), ganciklovir (cymeven), foscarnet. A kezelés időtartama 14 nap, míg az első 7 nap intravénásan ajánlott.

Fontos tudni, hogy az acyclovir és a valaciklovir hatásossága az Epstein Barr vírussal szemben vizsgálatot folytat, és nem tudományosan bizonyított. Más gyógyszerek - a ganciklovir, a famvir - szintén viszonylag új és nem megfelelően vizsgáltak, széles körű mellékhatásokkal (anaemia, központi idegrendszeri rendellenességek, szív, emésztés) vannak. Ezért az Epstein-Barr vírus gyanúja esetén a vírusellenes gyógyszerek kezelése nem mindig lehetséges mellékhatások és ellenjavallatok miatt.

Kórházakban történő kezelés során hormonális készítményeket is felírnak:

  • A kortikoszteroidok hormonok a gyulladások elnyomására (nem hatnak a fertőző ágensre, csak a gyulladásos folyamatot blokkolják). Például prednizon.
  • Immunoglobulinok - az immunitás támogatása (intravénásan).
  • Thymonhormonok - a fertőző szövődmények megelőzésére (timalin, timogén).

Az Epstein Barra vírus alacsony titereinek észlelésekor a kezelés erősítheti a vitaminokat (mint antioxidánsokat) és gyógyszereket a toxicitás csökkentésére (szorbensek). Ez fenntartó terápia. Minden fertőzésre, betegségre, diagnózisra vonatkozik, beleértve az Epstein-Barr vírus pozitív tesztjét is. Vitaminokkal és szorbensekkel történő kezelés a betegek minden csoportjára megengedett.

Hogyan lehet gyógyítani az Epstein Barr vírust

Az orvosi kutatás kérdéseket vet fel: Epstein-Barr vírus - mi ez - veszélyes fertőzés vagy csendes szomszéd? Küzdenék a vírussal, vagy részt kell vennem a mentelmi jog fenntartásában? És hogyan lehet gyógyítani az Epstein Barr vírust? Az orvosok válaszai kétértelműek. És amíg a vírusra már nem sikerült kielégítően gyógyítani, a szervezet immunválaszára kell támaszkodnia.

A férfi minden szükséges reakciót megvédett a fertőzések ellen. Az idegen mikroorganizmusok elleni védelemhez jó táplálkozásra, mérgező anyagok korlátozására, valamint pozitív érzelmekre, stresszhiányra van szükség. Az immunrendszer és a vírusfertőzés meghibásodása akkor jelentkezik, ha gyengül. Ez a vakcinázást követően krónikus mérgezéssel, hosszú távú gyógyszeres kezeléssel válik lehetővé.

A vírus legjobb kezelése az egészséges állapot megteremtése a test számára, a toxinok tisztítása, a jó étrend biztosítása és a saját interferonok fertőzéssel szembeni előállítása.

Minden információ tájékoztató jellegű. És nem egy utasítás az önkezelésre. Ha rosszul érzi magát, forduljon orvosához.

Epstein-Barr vírus (Epstein-Barr vírusfertőzés vagy EBV fertőzés)

Az Epstein-Barr vírusfertőzés (EBI) az egyik leggyakoribb emberi betegség. A WHO szerint az Epstein-Barr vírus a kisgyermekek (legfeljebb 3 éves) körülbelül 55-60% -át fertőzte, a bolygó felnőtt populációjának túlnyomó többsége (90-98%) rendelkezik az EBV-vel szembeni antitestekkel. A világ különböző országaiban az előfordulási gyakoriság 3-5 ezer és 45 eset között mozog 100 ezer főre, és meglehetősen magas. Az EBI a nem kezelt fertőzések csoportjára utal, amelyben nincs specifikus profilaxis (oltás), ami természetesen befolyásolja az előfordulási arányt.

Az Epstein-Barr vírusfertőzés az Epstein-Barr-vírus által okozott akut vagy krónikus emberi fertőzés, amely a herpeszviridae-ból származik, és amely a test limforetikuláris és immunrendszerének kedvező tulajdonsága.

Az ebvi okozó ágens

Az Epstein-Barr vírus (EBV) egy DNS-tartalmú vírus a Herpesviridae családból (gamma-herpeszvírusok), egy 4. típusú herpeszvírus. Először a Berkett limfóma sejtjeiből kimutatták, körülbelül 35-40 évvel ezelőtt.
A vírus gömb alakú, legfeljebb 180 nm átmérőjű. A szerkezet 4 komponensből áll: magból, kapszidból, belső és külső burkolatból. A mag tartalmaz DNS-t, amely 2 szálból áll, legfeljebb 80 génből. A felszínen lévő vírusrészecske is tartalmaz tucatnyi glikoproteint, ami szükséges a semlegesítő antitestek kialakításához. A vírusrészecske specifikus antigéneket tartalmaz (a diagnózishoz szükséges fehérjék):
- kapszid antigén (VCA);
- korai antigén (EA);
- nukleáris vagy nukleáris antigén (NA vagy EBNA);
- membrán antigén (MA).
Jelentősége, megjelenésének időzítése az EBI különböző formáiban nem ugyanaz, és sajátos jelentése van.

Az Epstein-Barr vírus viszonylag stabil a külső környezetben, gyorsan meghal a szárítás, a magas hőmérsékletnek való kitettség, valamint a közös fertőtlenített termékek hatása. A biológiai szövetekben és folyadékokban az Epstein-Barr vírus kedvezően érzi magát, ha belép az EBI-ben szenvedő beteg vérébe, egy tökéletesen egészséges ember agysejtjeibe, az onkológiai folyamatok (lymphoma, leukémia stb.) Sejtjeibe.

A vírus bizonyos tropizmussal rendelkezik (a kedvenc sejtek fertőzésére való hajlam):
1) tropizmus a lymphoreticáris rendszer sejtjeire (a csoportok nyirokcsomóinak, a megnagyobbodott májnak és a lépnek a veresége);
2) tropizmus az immunrendszer sejtjeire (a vírus B-limfocitákban szaporodik, ahol az életben fennmaradhat, aminek következtében funkcionális állapotuk zavart és immunhiány jelentkezik); a B-limfociták mellett az EBVI-ben (makrofágok, NK - természetes gyilkosok, neutrofilek stb.) is megsértik a celluláris immunitási komponenst, ami a különböző vírusos és bakteriális fertőzésekkel szembeni teljes testrezisztencia csökkenéséhez vezet;
3) a felső légutak és az emésztőrendszer epithelialis sejtjeinek tropizmusa, ahol a gyermekek légzési szindrómát (köhögés, légszomj, "hamis csomó"), hasmenés szindrómát (a széklet gyengülését) tapasztalhatják.

Az Epstein-Barr vírus allergiás tulajdonságokkal rendelkezik, amelyet a betegek bizonyos tünetei mutattak ki: a betegek 20-25% -ánál allergiás kiütés jelentkezik, egyes betegeknél a Quincke ödéma alakulhat ki.

Különös figyelmet fordítanak az Epstein-Barr vírus ilyen tulajdonságaira, mint a "test egész életen át tartó kitartására". A B-limfocita-fertőzés következtében ezek az immunsejtek megélhetik a végtelenségig (az úgynevezett „sejtpusztulás”), valamint a heterofil antitestek (vagy autoantitestek, például antinukleáris antitestek, reumatoid faktor, hideg agglutininek) állandó szintézise. A VEB állandóan él ezekben a sejtekben.

Jelenleg ismert 1 és 2 törzs Epstein-Barr vírus, amelyek nem különböznek szerológiailag.

Az Epstein-Barr vírusfertőzés okai

A fertőzés forrása az EBI-ben egy klinikailag kifejezett formájú beteg és egy vírushordozó. A beteg az inkubációs periódus utolsó napjaiban, a betegség kezdeti időszakában, a betegség magasságában, valamint a teljes gyógyulási időszakban (a gyógyulást követő 6 hónapig) fertőződik meg, és a betegség legfeljebb 20% -a képes fenntartani a vírust (azaz a hordozók maradványait).

A fertőzés mechanizmusai EBWE:
- egy aerogén (levegőben lévő átviteli útvonal), amelyben a nyál és az oropharyngealis nyálkahártya fertőző, amely tüsszentés, köhögés, beszélgetés, csókolás esetén szabadul fel;
- kontaktmechanizmus (érintkező-háztartási átviteli út), amelyben a háztartási cikkek (edények, játékok, törölközők stb.) nyálma zása történik, azonban a külső környezetben a vírus instabilitása miatt valószínűtlen értéke;
- a fertőzés transzfúziós mechanizmusa megengedett (a fertőzött vér és a készítmények transzfúziója révén);
- táplálkozási mechanizmus (víz-élelmiszer-átvitel útja);
- a magzat fertőzésének jelenleg bizonyított transzplacentális mechanizmusa a veleszületett EBI lehetőségével.

Az Ebvi-re való hajlam: a csecsemők (legfeljebb 1 évesek) ritkán szenvednek az Epstein-Barr vírusfertőzésnek köszönhetően a passzív anyai immunitás (anyai antitestek) jelenléte miatt, a fertőzésre leginkább érzékenyek és az Ebvi klinikailag kifejezett formájának kialakulása - ezek 2-10 évesek.

A fertőzés számos módja ellenére a lakosság körében jó immunréteg van (a gyermekek 50% -a és a felnőttek 85% -a): sokan hordoznak fertőzés nélkül a betegség tüneteinek kialakulása nélkül, de immunitás kialakulásával. Ezért úgy vélik, hogy az EFI-ben szenvedő betegek környezetében a betegség nem túl fertőző, mivel sokan már rendelkeznek antitestekkel az Epstein-Barr vírussal.

Ritkán zárt típusú intézményekben (katonai egységek, kollégiumok) megfigyelhetőek az EBI-k kitörése, amelyek súlyossága alacsony és az időben is meghosszabbodik.

Az EBI esetében, és különösen a leggyakoribb megnyilvánulása - mononukleózis - a tavaszi-őszi szezonalitás jellemzi.
A fertőzés utáni immunitás tartós, élethosszig tartó. Az EBI rosszindulatú formája lehetetlen. A betegség ismételt előfordulása a relapszus kialakulásával vagy a betegség krónikus formájával és annak súlyosbodásával jár.

Az Epstein-Barr vírus útja az emberekben

A fertőzés bejárati kapuja az oropharynx és az orrnyálkahártya nyálkahártyája, ahol a vírus szaporodik, és a nem specifikus (elsődleges) védelem megszervezése történik. Az elsődleges fertőzés kimenetelét az általános immunitás, a társbetegségek, a fertőzés bejárati kapu állapota (vagy a krónikus száj- és orrnyálkahártya-betegségek), valamint a kórokozó fertőző dózisa és virulenciája befolyásolja.

Az elsődleges fertőzés eredményei lehetnek: 1) fertőzés (a vírus megsemmisítése a bejárati kapuban); 2) szubklinikai (tünetmentes forma); 3) klinikailag meghatározott (manifeszt) forma; 4) elsődleges látens forma (amelyben a vírus szaporodása és felszabadulása lehetséges, de nincsenek klinikai tünetek).

Továbbá a fertőzés bejárati kapujából a vírus belép a véráramba (virémia) - a betegnek láza és mérgezése lehet. A bejárati kapu helyén „elsődleges fókusz” képződik - a katarrális angina, az orr-légzés nehézsége. Ezután a vírust különböző szövetekbe és szervekbe juttatják a máj, a lép, a nyirokcsomók és mások elsődleges károsodásával. Ebben az időszakban az „atipikus szöveti mononukleáris sejtek” megjelentek a limfociták mérsékelt növekedésének hátterében.

Atípusos vér mononukleáris sejtek

A betegség következményei lehetnek: gyógyulás, krónikus EBV-fertőzés, tünetmentes kocsi, autoimmun betegségek (szisztémás lupus erythematosus, rheumatoid arthritis, Sjogren-szindróma stb.), Rák, rák és veleszületett EBV-fertőzés - végzetes lehet.

Az EBV fertőzés tünetei

A klímától függően ezek vagy más EFI klinikai formái dominálnak. A mérsékelt éghajlattal rendelkező országokban, amelyekhez az Orosz Föderáció is tartozik, a fertőző mononukleózis gyakrabban fordul elő, és ha nincs immunitáshiány, akkor kialakulhat a betegség szubklinikai (aszimptomatikus) formája. Emellett az Epstein-Barr vírus lehet a "krónikus fáradtság szindróma", az autoimmun betegségek (reumatikus betegségek, vaszkulitisz, fekélyes vastagbélgyulladás) oka. A trópusi és szubtrópusi éghajlatú országokban rosszindulatú daganatok alakulhatnak ki (Burkitt limfoszarkóma, orrnyálkahártya-karcinóma, stb.), Gyakran metasztázisokkal különböző szervekbe. HIV-fertőzött betegeknél az EBI-t a nyelv, az agy limfóma és más megnyilvánulások szőrös leukoplakiájának előfordulásával társították.

Jelenleg az Epstein-Barr vírus és az akut mononukleózis, a krónikus EBVI (vagy EBV fertőzés), a veleszületett EBV fertőzés, a krónikus fáradtság szindróma, a limfoid intersticiális tüdőgyulladás, a hepatitis, az onkológiai lymphoproliferatív betegségek (Berkitt lymphoma) közötti közvetlen kapcsolat. T-sejtes limfóma, orrnyálkahártya-karcinóma vagy NFC, leiomyoszarkóma, nem-Hodgins-limfómák), HIV-vel kapcsolatos betegségek ("szőrös leukoplakia", agyi limfóma, gyakori tumorok) fouzlov).

További információ a VEB-fertőzés néhány megnyilvánulásáról:

1. Fertőző mononukleózis, amely a betegség akut formája, visszatérése és specifikus tünetei (láz, katarrális angina, orr-légzés nehézsége, nyirokcsomók, máj, lép, allergiás kiütés, specifikus vérváltozások). További részletek a „Fertőző mononukleózis” című cikkben találhatók.
A krónikus EBV-fertőzés kialakulása szempontjából kedvezőtlen jelek:
- a fertőzés lefolyásának elhúzódó jellege (hosszú subfebrilis állapot - 37-37,5 ° - 3-6 hónapig, a megnagyobbodott nyirokcsomók megőrzése több mint 1,5-3 hónap);
- a betegség megismétlődésének előfordulása a betegség tüneteinek újraindításával a betegség elsődleges támadásának bekövetkezésétől számított 1,5-3-4x hónapon belül;
- az IgM antitestek megőrzése (az EV, VCA antigének az EBV-hez) több mint 3 hónapig a betegség kezdetétől; nincs szerokonverzió (szerokonverzió - az IgM antitestek eltűnése és az IgG antitestek kialakulása különböző Epstein-Barr antigénekben);
- idő előtti vagy teljesen hiányzó specifikus kezelés.

2. A krónikus EBV-fertőzés legkorábban 6 hónappal az akut fertőzés után alakul ki, akut mononukleózis hiányában - a fertőzés után 6 vagy több hónappal. Gyakran előfordul, hogy az immunitás csökkenésével járó látens formája krónikus fertőzéssé válik. A krónikus EBV-fertőzés az alábbiak formájában fordulhat elő: krónikus aktív EBV-fertőzés, EBV-hez kapcsolódó hemofagocita szindróma, EBV atípusos formái (ismétlődő bakteriális, gombás és egyéb emésztőrendszeri fertőzések, légzőrendszer, bőr és nyálkahártyák).

A krónikus aktív EBV-fertőzést hosszú távú és gyakori visszaesések jellemzik. A betegek aggódnak a gyengeség, fáradtság, túlzott izzadás, 37,2-37,5 ° -ig tartó, hosszan tartó alacsony hőmérséklet, bőrkiütés, néha ízületi szindróma, a törzs és a végtag izmok fájdalma, a jobb hypochondrium fájdalma, a torok fájdalomérzése, kis köhögés miatt és nazális torlódások, egyes betegeknél neurológiai rendellenességek - ésszerűtlen fejfájás, memóriazavarok, alvászavarok, gyakori hangulatváltozások, depressziós hajlam, olyan betegek, akik nem figyelmesek, csökkent intelligencia. Gyakran a betegek panaszkodnak a nyirokcsomók egyikének vagy csoportjának növekedéséről, esetleg a belső szervek (lép és máj) növekedéséről.
Az ilyen panaszok mellett a páciens meghallgatásakor a közelmúltban világossá vált, hogy gyakori megfázásfertőzések, gombás betegségek, más herpeszbetegségek (például herpesz szimplex az ajkakon vagy a nemi herpeszeken stb.).
A klinikai adatok megerősítése laboratóriumi jelek (vérváltozások, immunállapot, antitestek specifikus vizsgálatai).
Az immunitás krónikus aktív EBV-fertőzésben kifejezett csökkenésével a folyamat általános, a belső szervek kialakulhatnak a meningitis, az encephalitis, a polyradiculoneuritis, a myocarditis, a glomerulonefritis, a tüdőgyulladás és mások kialakulásával.

Az EBV-hez kapcsolódó hemofagocitás szindróma anémia vagy pancytopenia formájában jelentkezik (szinte minden vérelem összetételének csökkenése a hematopoietikus hajtások gátlásával összefüggésben). A betegek lázzal (hullámos vagy szakaszos, amelyeknél a normál értékekhez viszonyítva éles és fokozatosan emelkedik a hőmérséklet, a nyirokcsomók, a máj és a lép növekedése, a rendellenes májfunkció, a vér laboratóriumi változása a vörösvértestek csökkenése formájában) és leukociták és más vérelemek.

Az EBI törölt (atípusos) formái: leggyakrabban olyan hónapokig tartó ismeretlen eredetű láz, amely a nyirokcsomók, néha ízületi megnyilvánulások, izomfájdalom növekedésével jár; Egy másik lehetőség a másodlagos immunhiány a gyakori vírusos, bakteriális, gombás fertőzésekkel.

3. A veleszületett EBV-fertőzés az EBI vagy krónikus aktív EBV-fertőzés jelenlétében fordul elő, amely az anya terhessége alatt következett be. Jellemzője a gyermek belső szerveinek károsodása intersticiális tüdőgyulladás, encephalitis, myocarditis és mások formájában. Koraszülés, koraszülés lehetséges. Az anyai antitestek az Epstein-Barr vírussal szemben (IgG az EBNA, VCA, EA antigének) és az intrauterin fertőzés egyértelmű megerősítése - a gyermek saját antitestjei (IgM az EA-hoz, IgM a VCA antigénjeihez) a született baba vérében keringhetnek.

4. A "krónikus fáradtság szindrómát" az állandó fáradtság jellemzi, amely hosszú és megfelelő pihenés után nem megy át. A krónikus fáradtság szindrómában szenvedő betegeknél az izomgyengeség, az apátia, a depresszió, a hangulati labilitás, az ingerlékenység, és néha a harag kitörése, az agresszió jellemző. A betegek álmosak, panaszkodnak a károsodott memória, az intelligencia csökkenése. A betegek rosszul alszanak, és az elaludás fázisa is zavart, és időszakos alvás figyelhető meg, álmatlanság és álmosság a nap folyamán lehetséges. Ugyanakkor az autonóm rendellenességek jellemzőek: az ujjak remegése vagy remegése, izzadás, esetenként alacsony hőmérséklet, rossz étvágy, ízületi fájdalom.
A kockázatos munkamániák, a megnövekedett fizikai és szellemi munkával rendelkező emberek, az akut stresszhelyzetben vagy krónikus stresszben szenvedők.

5. HIV-vel kapcsolatos betegségek
A nyelv és a szájnyálkahártya "szőrös leukoplakia" jelenik meg, ha kifejezett
a HIV-fertőzéssel gyakrabban társult immunhiány. A nyelv oldalsó felszínén, valamint az arcon, az íny nyálkahártyáján a fehéres redők jelennek meg, amelyek fokozatosan egyesülnek, hogy heterogén felületű fehér foltokat képezzenek, mintha barázdák, repedések és eróziós felületek képződnek. Általában nem a fájdalom ebben a betegségben.

Szőrös leukoplakia nyelv

A limfoid intersticiális tüdőgyulladás egy poliétológiai betegség (kapcsolat van a pneumocisztákkal, valamint az EBV-vel), és a légszomj, a terméktelen köhögés jellemzi.
a hőmérséklet és a mérgezés tüneteinek hátterében, valamint a betegek progresszív fogyásában. A beteg a májban és a lépben, a nyirokcsomókban, a nyálmirigyek növekedésében nő. A tüdőszövet gyulladásának kétoldalú alsó lebeny intersticiális fókuszainak röntgenvizsgálata, a gyökerek kibővültek, nem strukturálisak.

6. Onkológiai lymphoproliferatív betegségek (Burkitt limfóma, orrnyálkahártya-karcinóma - NFC, T-sejt limfóma, nem-Hodgins limfóma és mások)

Diagnosztika Epstein-Barr vírusfertőzés

1. Az előzetes diagnózis mindig a klinikai és epidemiológiai adatok alapján történik. Klinikai laboratóriumi vizsgálatok, különösen a teljes vérszám, amely kimutathatja a vírus aktivitásának közvetett jeleit: lympho-monocytosis (megnövekedett limfociták, monociták), ritkábban monocitózis a lymphopenia során (megnövekedett monociták csökkent limfocitákkal), thrombocytosis (megnövekedett vérlemezkék), anaemia (a vörösvérsejtek és a hemoglobin csökkentése), az atípusos mononukleáris sejtek megjelenése a vérben.

Az atipikus mononukleáris sejtek (vagy virociták) olyan módosított limfociták, amelyek morfológiai jellemzők alapján némi hasonlóságot mutatnak a monocitákkal. Ezek mononukleáris sejtek, fiatal sejtek, a vírusok elleni küzdelem érdekében megjelennek a vérben. Ez az utóbbi tulajdonság magyarázza azok megjelenését EBI-ben (különösen akut formában). A fertőző mononukleózis diagnózisát az atipikus mononukleáris sejtek jelenléte megerősíti a vérben, amely több mint 10%, de számuk 10 és 50% között lehet.

Az atípusos mononukleáris sejtek kvalitatív és kvantitatív meghatározásához a leukocita koncentrációs módszert alkalmazzuk, ami nagyon érzékeny módszer.

A megjelenés feltételei: A betegség első napjaiban az atípusos mononukleáris sejtek jelennek meg, a betegség magassága a maximális (40-50% vagy annál nagyobb), egyes betegeknél a betegség megjelenése után egy héttel jelentkezik megjelenésük.

Az észlelés időtartama: a legtöbb betegnél a betegség megjelenésétől számított 2-3 héten belül az atípusos mononukleáris sejtek kimutathatók, egyes betegeknél a betegség második hetének elején eltűnnek. A vérben lévő betegek 40% -ában továbbra is észlelik az atipikus mononukleáris sejteket egy hónapig vagy annál hosszabb ideig (ebben az esetben érdemes aktívan megelőzni a folyamat krónikáját).

Az előzetes diagnózis szakaszában a vérszérum biokémiai vizsgálata is elvégezhető, amelyben májkárosodás jelei vannak (a bilirubin enyhe növekedése, az enzimek aktivitásának növekedése - ALT, AST, GGTP, timol minta).

2. A végleges diagnózist speciális laboratóriumi vizsgálatok után kell beállítani.

1) Heterofil teszt - a heterofil antitestek kimutatása a szérumban, az EFI betegek túlnyomó többségében. Ez egy további diagnosztikai módszer. Heterofil antitestek keletkeznek az EBV-fertőzés hatására - ezek a fertőzött B-limfociták által szintetizált autoantitestek. Ezek közé tartoznak az antinukleáris antitestek, a reumás faktor, a hideg agglutininek. Ezek IgM osztályú antitestek. Ezek a fertőzés pillanatától számított első 1-2 hétben jelennek meg, és az első 3-4 hétben fokozatos növekedés jellemzi, majd a következő 2 hónapban fokozatosan csökken, és a teljes helyreállítási időszak (3-6 hónap) megőrzése a vérben. Ha az EBI tünetek jelenlétében ez a vizsgálat negatív, akkor ajánlott 2 hét elteltével megismételni.
A heterofil antitestek hamis pozitív eredményei olyan feltételeket adhatnak, mint a hepatitis, leukémia, limfóma, kábítószer-használat. Ezen csoport pozitív antitestjei lehetnek: szisztémás lupus erythematosus, krioglobulinémia, szifilisz.

2) Az Epstein-Barr vírus elleni antitestek szerológiai vizsgálata ELISA-val (enzimhez kötött immunoszorbens vizsgálat).
• A betegség első napjaiban és heteiben a vérben kimutatott IgM-et VCA-ba (a kapszid-antigénre), a betegség 3-4 hetére maximálisan 3 hónapig terjedhet, majd a számuk nem észlelhető méretre csökken, és teljesen eltűnik. Több mint 3 hónapig tartó megőrzése azt jelzi, hogy a betegség elhúzódott. Az akut EBI-ben szenvedő betegek 90-100% -ánál észlelték.
• Az IgG a VCA-hoz (a kapszid-antigénhez) - a betegség megjelenésétől számított 1-2 hónap elteltével jelenik meg a vérben, majd fokozatosan csökken és marad az életkor küszöbén (alacsony szinten). A krónikus EBI súlyosbodásához jellemző a titer növekedés.
• Az IgM-et az EA-hoz (a korai antigénhez) - a betegség első hetében megjelenik a vérben, 2-3 hónapig fennmarad és eltűnik. A betegek 75-90% -ában találtak. A magas hitelek hosszú ideig (több mint 3-4 hónapig) történő megtakarítása aggasztó az EFI krónikus formájának kialakulása szempontjából. Ezek megjelenése a krónikus fertőzés során a reaktiváció indikátoraként szolgál. Gyakran előfordulhat, hogy elsődleges fertőzés esetén VEB hordozókban észlelhetők.
• Az IgG-t az EA-hoz (a korai antigénhez) - a betegség 3-4. Hetében jelenik meg - a betegség 4-6 hetében maximálisan, 3-6 hónap alatt eltűnik. A magas titerek megjelenése újra jelzi a krónikus fertőzés aktiválódását.
• A NA-1-re IgG-t vagy az EBNA-t (nukleáris vagy nukleáris antigénre) - késik, mivel a betegség kezdete után 1-3 hónappal jelentkeznek a vérben. A titer hosszú ideje (legfeljebb 12 hónap) meglehetősen magas, majd a titer csökken és marad az életkor küszöbértékén (alacsony). Kisgyermekeknél (3-4 évig) ezek az antitestek a fertőzés után 4-6 hónapig későn jelennek meg. Ha egy személynek kifejezett immunhiánya van (AIDS-fázis a HIV-fertőzésben, rákban stb.), Akkor ezek az antitestek nem lehetnek. A krónikus fertőzés újbóli aktiválódását vagy az akut EBI visszaesését az NA antigén magas IgG titerjein figyelték meg.

Eredmények dekódolása

Melyek az Epstein Barr tünetei felnőtteknél?

Az ARVI-hez hasonló tünetek Epstein Barr vírust adnak. A felnőttek tüneteit a szervezet immunrendszerének erőssége határozza meg, és a kezelés tüneti. Ez a vírus a herpeszcsaládhoz tartozik, nevezetesen a 4-es típusához. Az EBV képes arra, hogy elég hosszú legyen a fuvarozó testében, bizonyos esetekben az egész élet alatt.

Az emberi szervezetben a betegség okozója a limfoproliferatív és autoimmun patológiák kialakulását okozhatja. A leggyakoribb megnyilvánulás a mononukleózis. Felnőtt betegeknél a vírusok átvitele a csók folyamán a nyálfolyadékon keresztül történik. A sejtekben hatalmas számú virion található.

Epstein Barr tünetei felnőtteknél

Az Epstein Barra vírusok inkubálása 30-60 napig tart. Ezen időszak végén kezdődik az epidermisz és a nyirokcsomók szöveti struktúráinak erőszakos támadása, majd a vírus a véráramba vándorol és a test minden szervét és rendszerét érinti.

A szimptomatológia nem jelenik meg azonnal, fokozatosan növekszik egy bizonyos sorrendben. Az első fázisban a tünetek gyakorlatilag nem jelennek meg vagy nagyon gyengék, mint az akut légúti vírusfertőzés esetében.

Miután az emberi test krónikus vírusfertőzéssel fertőzött, a következő tünetek alakulnak ki:

  • fejfájás;
  • izzadás növekszik;
  • görcsös fájdalmak a has felső részén;
  • a test teljes gyengesége;
  • hányinger, néha hányás;
  • a figyelem rögzítésével és a részleges memóriavesztéssel kapcsolatos problémák;
  • a testhőmérséklet növelése 39 ° C-ra;
  • a fertőzöttek 15% -ában halvány papuláris foltos kiütés jelentkezik;
  • alvási problémák;
  • depressziós állapotok.

A fertőző folyamat megkülönböztető jellemzője a nyirokcsomók növekedése és a bőrpír, a mandulák alakja, enyhe hiperémia kialakulása, köhögés, torokfájás lenyelése lenyelve és nyugalomban, az orron keresztül történő légzés nehéz.

A fertőzés a tünetek fokozódásának és elszaporodásának fázisai. Az áldozatok többsége összekeveri a betegség fontos jeleit a lassú influenzával.

Az EBV-t gyakran más fertőző ágensekkel együtt továbbítják: gombák (patkány) és patogén baktériumok, valamint a gyomor-bélrendszeri betegségek okozói.

Az Epstein-Barr vírus lehetséges veszélye

Az Epstein Barr vírus felnőtteknél a következő szövődményeket okozhatja:

  • a meningerek és / vagy az agy gyulladása;
  • polyradiculoneuritis;
  • a vesék glomerulusainak normális működésének megzavarása;
  • a szívizom gyulladása;
  • súlyos hepatitis formái.

Ez egy vagy több halálot okozó komplikáció kialakulása. Az Epstein Barr vírus a szervezetben különböző patológiákhoz vezethet.

Fertőző mononukleózis

Ez a patológia az Epstein Barr vírussal fertőzött 4 beteg közül 3-ban alakul ki. Az áldozat gyenge, a testhőmérséklet emelkedik és akár 60 napig is tarthat. A nyirokcsomók, a garat, a lép, a máj részt vesznek a vereség folyamatában. A bőrön kis kiütések keletkezhetnek. Kezeletlen mononukleózis esetén a tünetek 1,5 hónap után eltűnnek. Ezt a patológiát nem jellemzi az ismétlődés, de a károsodás kockázata nem kizárt: az autoimmun hemolitikus anaemia, a központi idegrendszer elváltozásai és a koponyaidegek.

Krónikus fáradtság és megnyilvánulásai

A krónikus fáradtság szindróma fő tünete indokolatlan harag. Ezt követően depressziós rendellenességek, izom- és ízületi fájdalmak, figyelemrögzítéssel kapcsolatos problémák adódnak hozzá. Ez Epstein Barr vírussal kapcsolódik.

megakaryoblastoma

A nyirokcsomók első növekedése a méhnyak- és szublaviai régióban, fájdalom nélkül. A szövetek rosszindulatú daganata esetén a folyamat más szervekre és rendszerekre is előmozdítható.

Afrikai malignus limfóma

A nyirokcsomó egy rosszindulatú daganat, melyben a patológiai folyamatban nyirokcsomók, petefészek, mellékvese és vesék vesznek részt. A betegség nagyon gyorsan fejlődik, és megfelelő kezelés nélkül kedvezőtlen eredményhez vezet.

Az orrnyálkahártya rák

Ez az orr oldalfalán lokalizált daganatképződés osztályába tartozik, és a nyirokcsomók metasztázisokkal történő megsemmisítésével az orrüreg hátsó részébe nő. A betegség továbbfejlesztésével a gennyes és nyálkahártya-váladékok bekapcsolódnak, az orr-légzés, a fülek fülzúgása és a halláskárosodás akadályozható.

Ha egy vírus fertőz egy személy immunitását, akkor a központi idegrendszer, a máj és a lép lép el. Az áldozat sárgaságot, mentális zavarokat és paroxiszmális fájdalmat okoz a gyomorban.

Az egyik legveszélyesebb szövődmény a lép felszakadása, amelyet a bal hasi fájdalom jellemez. Ilyen esetben szükség van sürgős kórházi ellátásra és egy szakember segítségére, mivel az ebből eredő vérzés a beteg halálából eredhet.

Ha gyanítja az Epstein Barr vírus jelenlétét a szervezetben, azonnal keresse fel a speciális segítséget, és végezzen diagnosztikai intézkedéseket. Ez lehetővé teszi a korai szakaszban a patológia azonosítását és a szövődmények kockázatának csökkentését.

Epstein Barr vírus diagnózisa

Az Epstein Barra vírus kimutatása érdekében az orvosnak meg kell vizsgálnia az állítólagos betegeket, és gyűjthetnek anamnézist. A pontos diagnózis érdekében a diagnosztikai rendszer magában foglalja az ilyen intézkedéseket és eljárásokat.

  1. A vér biokémiai diagnózisa.
  2. A vér klinikai diagnózisa, amely lehetővé teszi a leukocitózis, a thrombocytopenia, a neutropenia azonosítását.
  3. A specifikus antitestek titerének meghatározása.
  4. Az Epstein Barr vírusantigének ellenanyagainak meghatározására szolgáló szerológiai manipulációk.
  5. Immunológiai vizsgálat az immunrendszer meghibásodásának meghatározására.
  6. Kulturális módszer.

A fenti vizsgálatok és manipulációk mindegyike a lehető leghamarabb segít meghatározni a patológiai folyamat jelenlétét mind a férfiak, mind a nők körében. Ez segít időbeni terápiát kezdeményezni és megakadályozza a kellemetlen szövődmények kialakulását.

Orvosi események

Sajnos a modern orvostudomány nem nyújt különleges kezelést az Epstein Barr vírus számára.

Erős immunvédelemmel a betegség önállóan, orvosi kezelés és eljárások alkalmazása nélkül eltűnik. Az áldozatot abszolút béke kell körülvennie, és meg kell figyelnie az ivási rendszert. A megnövekedett testhőmérsékleten és fájdalomnál fájdalomcsillapítók és antipiretikumok alkalmazhatók.

Amikor a patológiai folyamat újjáéledik egy krónikus vagy akut formába, a beteget fertőző betegség orvosára utalják, és ha a daganat neoplazmák formájában romlik, segítséget kérnek egy onkológustól.

Az Epstein Barr vírus kezelésének időtartama a test károsodásának mértékétől függ, és 3-10 hétig változhat.

Az immunológiai vizsgálatok elvégzése és az immunrendszer rendellenességeinek azonosítása után a következő gyógyszercsoportokat kell bevonni a kezelésbe:

  • abnormális nukleotidok;
  • antivirális hatású gyógyszerek (Acic, Gerpevir, Arbidol);
  • interferonszármazékok (Kipferon, Laferobion, Viferon);
  • interferonogének (Amixin, Lovemax, Cycloferon);
  • citosztatikus gyógyszerek;
  • szteroidok;
  • humán immunglobulin;
  • a thymor hormonokhoz hasonló hatású gyógyszerek.

A fenti gyógyszerek farmakológiai aktivitásának növelése érdekében a következő elemeket lehet használni:

  • antiallergiás szerek;
  • baktériumok a bél mikroflóra helyreállításához;
  • gepatoprotektory;
  • kelátképző.

Az előírt terápia hatékonyságának és a betegnek a javasolt terápiára adott válaszának meghatározásához minden héten klinikai vérvizsgálatot kell végezni, és minden hónapban a vérkészítmény biokémiai vizsgálatát végezni.

Súlyos tünetek és szövődmények esetén a pácienst fertőző betegségek kórházában kell kezelni.

Az Epstein Barra vírus teljes kezelési ideje alatt szigorúan be kell tartani az orvos ajánlásait és az általa készített napi adagolási rendet, valamint kövesse az étrendet. Annak érdekében, hogy stimulálja a testet, az orvos egyéni torna gyakorlatokat javasol.

A fertőző eredetű mononukleózis kimutatása után a páciens további 8-10 napig antibakteriális terápiát (azitromicin, tetraciklin) ír elő. Ebben az időben a páciensnek állandó pihenésben kell lennie, és amennyire csak lehet, pihennie kell, hogy csökkentsék a lép-törés kockázatát. 2-3 hétig nehéz tiltani a nehéz tárgyakat, néhány esetben akár 2 hónapot is.

Annak érdekében, hogy elkerüljék az Epstein Barr vírussal való újbóli fertőzést, a wellness-kezeléshez egy szanatóriumba kell menni.

Azoknál az embereknél, akik találkoztak, és az Epstein Barr vírussal, az IgG osztályból származó antitestek kimutathatók a szervezetben. Egész életükben fennmaradnak. Az Epstein Barra vírus nem olyan ijesztő, mint amit leírtak, a fő dolog az, hogy időben kezeljék.